Iskolából hazafelé hullafáradtan bámultunk ki a kocsiból. Épp némán konstatáltuk, hogy való igaz, amit két napja mondtak, mostantól márciusig porfelhő borítja kisvárosunkat. Az eddig zöldben pompázó hegyek körülöttünk szürke ködbe bújtak. A csendet egyik utasunk törte meg: Így büntetnek a katonák – mondta, de mi nem értettük. Nem láttátok? Akkor visszamegyünk, ezt látnotok kell. Egy körforgalomhoz értünk, ahol könnyedén válthattunk volna irányt, a mi sofőrünk azonban – rendes afrikai logika szerint – nem választotta ezt a könnyebb utat, inkább kihajtott a körforgalomból és ott fordult vissza, 3 percig állva az út szélén, amíg a hosszú kocsisor engedte ezt a manővert.

A katonák egy teherautó körül álltak. Az áldozat lábai a platóra voltak erősítve, testét kézzel a földön fekvőtámasz-szerű helyzetben tartotta. Társa guggolt hátrakötött kézzel. - Órákig tartják őket ebben a pózban…vagy rosszabban. Elég, ha csak rosszul nézel a katonákra – jött a magyarázat. Nagy hatalom az övéké. Velem is megtörtént, hogy valaki kinézett magának és mert nemet mondtam, a barátomat fenyegették – mesélte utasunk.

Nem folyt vér, mégis döbbentek voltunk. Nem magunk miatt, mert állandó helyi kísérettel, biztonságban érzem magam, de nem tudom, hogyan védekezhetnek ez ellen pl. a nigériai nők meg egyáltalán ártatlan férfiak is. Határozottnak kell lenni és nem megalázkodni – kaptuk a tanácsot, amivel persze nem tudok mit kezdeni, hiszen, valószínűleg épp ez az amivel a leginkább fel lehet őket bőszíteni.

Hm, lehet, hogy a gyerekek is ezért akarnak katonák lenni, ezért a hatalomért.

Két napja terveztük Rékával, hogy veszünk két bort egy kis lazításnak. Ez nem kis logisztikát igényel, sofőr kell, aki épp ráér, tudja, hol lehet bort venni és nem kürtöli világgá, milyen rosszéletűek vagyunk.

Szakadó esőben értünk ki a piacra, bokáig érő, mocskos vizen átgázolva sikerült hozzájutni a vágyott italunkhoz. Otthon aztán, egy lépéssel az asztal előtt a műanyag zacskó kiszakadt és mindkét üveg tartalma végighömpölygött az előszobában, az értékes nedű felét nyomban magába is szívta a szőnyeg. Nem hiába mondjuk mindig, minek az afrikaiaknak szőnyeg???!

Egy percre voltunk a hőn áhított pihenéstől, boros pohárral a kezünkben és most itt van előttünk egy óra takarítás. Allah büntet :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.