A muszlim gyerekek többsége nem babázhat! Egyesek itt úgy értelmezik az iszlámot, hogy a baba embermásolat, mi földi halandók pedig hogy jövünk ahhoz, hogy „teremtsünk”? Tehát a babavarrás nem biztos, hogy akadálymentes lesz itt. Egyébként sokan az ember-formájú szobrokat és a fotókat sem tűrik meg a lakásban, hasonló okból. Helga lányai is muszlimok, fejkendősek, de sokkal nyitottabbak, rugalmasabbak, mint az említett muzulmánok. Volt, hogy egyikük barátnője látogatóban nyafogott, hogy nem tud hol imádkozni a házban, mert ahol nincs szobor vagy kép, ott meg ott a kutya.

A hangosbemondós imával nem vicceltem. Az első fél hatkor szólal meg, mint egy vészjelző, rendszerint csak egy torz kiabálást vagy valami hamis énekszerű kántálást hallani. Noha egy házzal arrébb van a hangosbemondó, pár nap alatt immunis lettem rá.

Hamarabb felébredek a 6-kor kezdő takarítónő udvarseprésére. A szobám mellett van közvetlenül Helga óvodája, a jókora udvart söprögetik egy darabig, a vesszőseprű jellegzetes hangja lett így nekem most Afrika hangja. ( Mozambikban a hatalmas mozsarakban haldokló rizs jajveszékelése volt a főhang, kiskecske-sírással fűszerezve)   

Az ovi egyébként Helga büszkesége, amikor alapította 7 gyerek járt oda, most 200. A falakon nagyon bájos mesefigurák mosolyognak, Helga festette barátnője segítségével .

Ahogy más afrikai országokban, az óvoda tulajdonképpen itt is iskola, írni, számolni tanítják a gyerekeket, sőt számítástechnikai alapokat is kapnak. Az ottani tanmenet már teljességében Helga munkája, a könyveket is ő írta, rajzolta. Ő egyébként képzett és igen elhivatott óvónő.

Becsülöm a kitartását, mert európai nőként ebben a környezetben ilyen óvodát működtetni csöppet sem egyszerű dolog. Például azzal továbbra is gondjai vannak, hogy itt a muszlim és a keresztény szülők is úgy tartják, hogy a gyereket verni kell. A minap például azt mondta egy anyuka Helgának, hogy tán csak nem akar bűnözőt nevelni a gyerekéből?? Bizony ám, sokak szerint a gyerek verés nélkül tolvaj, rabló, gyilkos lesz. Aztán egy keresztény apuka pedig fához kötözte 4 éves kisfiát, amiért az bekakilt oviban. Ő azzal érvelt, hogy meg van írva a Bibliában.

A gyerekverés nekem is sok fejfájást okoz. Elvileg az iskolában tilos a verés – Helga utasítása szerint -, csakhogy a helyi tanárok ezt képtelenek tartani, ráadásul a szülők is csak biztatják őket. Nekem meggyőződésem, hogy a gyerekek azért ilyen agresszívek egymással, mert mindig mindenhol verik őket. Fiúk-lányok egyaránt, órán, szünetben folyton csak gyepálják egymást, egyelőre nem nagyon értik, miért mondom, hogy az óráimon a legnagyobb bűn az erőszak és az egyetlen érintés a simogatás lehet. Amikor a különböző smile arcokat rajzoltuk az elsősökkel és kérdeztem, mi teszi őket boldoggá, mitől szomorúak, sírnak, egyértelmű válasz volt, hogy ha megverik őket, attól szomorúak. És hiába magyarázom, hogy ha neked rossz a verés, akkor te se verd a másikat, automatikus reakció bennük, a rugdosás, ütlegelés. Előttem már szégyellik, de titokban még mindig próbálkoznak.

A tanárok a fejüket és a hátukat verik és néha nem is azt, aki megérdemelné, hanem akit épp elérnek. Ilyen környezetben szélmalomharcnak tűnik a küzdelmünk, de folyton keresem a megoldást, hogyan kellene ezt megállítani.

Ha bárki tudja, hogyan lehet leszoktatni a gyereket a verekedésről, azonnal tudassa velem, kérem!

Az azt hiszem segít, hogy én nagyon közel engedem magamhoz őket és igénylik is ezt a törődést, a könnyed érintést, az ölelést, simogatást, kézfogást. Egyik nap meséléshez beparancsolták őket a padokba 6-8-asával. Leültem a földre és kértem, hogy aki nem fér el, üljön ide mellém. Nem kellett kétszer mondani, alig maradtak a padban én meg alig kaptam levegőt. Igaz, volt aki a rút kiskacsa története helyett folyamatosan velem volt elfoglalva, de legalább nem azzal, hogyan tolja ki a padból a mellette ülőt.

Na az is nagy kérdés, hogyan lehet leszoktatni a gyerekeket az állandó tolakodásról, nyomakodásról. Ha tesin azt kérem, álljanak sorba, akkor egymást taposva próbál mindenki előre kerülni. A tornasorról fogalmuk sincs. A heti két himnuszhoz valahogy sikerül komolyabb vérveszteség nélkül beállniuk, de akkor is kiosztanak a tanárok pár fülest a cél érdekében, amíg a legfőbb tolakodók a fülzúgásukkal vannak elfoglalva, addig a többiek beállnak. A kartávolság felvétele is szokott segíteni, az egyik tanárnő ezt megelőzően azt szokta kérni, hogy tartsák magasra a kezüket. Na ezt fogom én is bevetni, mert – bár a tanárnő nem ezért csinálja a kicsikkel – a tolakodó eszközüktől fosztod meg őket. Na meglátjuk, használ-e majd.

És ha már tornasor. Sokkolóan hatott rám az is, hogy rengeteg zumba és aerobic videóval, zenével készültünk, de kiderült, az itt kizárt, mondván, a gyerekek iskolában nem táncikálnak, játszanak, az iskola komoly dolog.

Ez – eddigi tapasztalatom szerint – meg is látszik a felnőtt nigériaiakon is. Itt nem hallani jókedvűen, felszabadultan énekelni az embereket, itt nem látni csípőrázó férfiakat, nőket és gyerekeket úton-útfélen. Mozambikhoz hasonlítva mintha nem is Afrika lenne. A gyerekek is, ha énekelnek a himnusz után valami levonuló mozgalmi dalt, mintha kínoznák őket. 

Folyt köv. holnap

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.